2012. augusztus 12., vasárnap

Veeegre... :D

Nos, vegre osszegyujtottem az eromet, h irjak egy bejegyzest, es informaljak minden lelkes erdeklodot, h mi ujsag velem. (Itt nyilvanvaloan igen jelentos tomegekrol van szo... :D)
Szoval a legutobbi bejegyzes ota - igen meglepo modon :) - tortent egy s mas.
Eloszor is voltam double day offon. (Mar tobb, mint egy honapja volt, de mindegy, azert ejtek rola szot, mert annyira jo volt.) Briannel kitalaltuk, h mekkora zsir lenne hozzajuk elmenni egy double day offra, ha ossze tudjuk hozni. (Mi, ugye, egy ilyet vehetunk ki a nyar folyaman.) Az ido elorehaladtaval erre egyre kevesebb esely latszott, mivel nalunk szepen lassan mindenki beirogatta magat a duplaszabadnapokra, es mivel mi csak hetvegen ejthettuk ezt meg, lassan fogytak el a szabad hetvegek. Aztan Brian egyik nap kozolte, h megvannak a lehetseges napok, majd egyeztessunk. En mondtam neki,h nekem csak szombat-vasarnap johet szoba, mas nem. Ilyen opciobol neki csak egy volt. En ezen a ponton keresztet vetettem a dologra, de vmi csoda folytan ez az idopont meg pont szabad volt a support staff korein belul is (valszeg azert, mert meg viszonylag koran volt - julius 7-8.)
Szoval volt nagy orombodotta, aztan 6-an este en kicsit elobb leleptem munkabol, mert Brian szulei 8-ra jottek ertunk. Elmentunk vacsorazni, ami tok klassz volt, mert vegre rendes kajat ehettem. Isteni jo volt. Es ami meg jobb, h Brian szuleivel is tok jol elbeszelgettem. Elrohogcseltunk meg minden. Dicsertek az angolom, es kerdeztek,h miert nem jovok vissza jovore counselorkent. (Elgondolkodtato, tenyleg konnyebb munka, mint a konyhaban robotolni. De ez meg messze van, majd meglatjuk. Mindenesetre tok jol esett.) Oszinten szolva eleinte tartottam kicsit toluk, mert az apukaja mar tavaly is nagyon kedves volt, de anyukaja eleinte azt hitte,h nem igazan beszelem a nyelvet es tobbszor is E/3-ban beszelt rolam a jelenletemben es a nekem szant kerdeseket Briannek tette fel. Amit tokre furcsalltam, mivel mondhatunk barmit, de nyelvi gondjaim azok nincsenek... Namindegy. Relative hamar tisztazodott,h folyekonyan beszelem a nyelvuket, de akkor is kicsit kellemetlen emlekkent maradt ez meg bennem, ezert kicsit feltem, h mi lesz most. De abszolut kellemesen csalodtam, tok jofejek voltak. Mostanra nagyon megszerettem oket es szerintem ok is engem. :)
Viszonylag keson ertunk Westonba (Connecticutban ez az a varos, ahol elnek). Meg kicsit beszelgettunk Briannel, aztan elmentunk aludni. Megint a vendegszobaban kaptam helyet, ahol akkora kiralysag az agy, h az nem is igaz... :D Szoval baromi jol es baromi sokaig aludtam. Masnap talalkoztunk Brian legjobb baratjaval, Greggel, aki egyebkent svajci es a csaladja folyton koltozik az apukaja munkaja miatt. Mar kb 8 orszagban elt elete soran. Tok durva, raadasul 4 gyerekuk van. Eleg mobil csalad. :D Szoval felszedtuk Greget, aztan elmentunk kajalni egy dinerbe. Ez tipikusan olyan kajalda volt,mint a filmeken, annyi kulonbseggel, h a pincernok talan meg nalunk is kevesbe voltak amerikaiak, nem igazan beszeltek a nyelvet. Raadasul az istennek sem akartak meghallani, h mit kerek. A fiuknak kellett kisegiteniuk, es elmondani a rendelesemet, miutan harmadszori elismetles utan sem jutott el az uzenet. Kaja kozben - Brian nagy oromere - Greggel teljesen egy huron pendulve nyomtuk,h mennyivel zsirabb minden, ami europai es szivattuk szegenyt amerikai mivolta miatt. Persze nem sertodott meg, mert tudta,h csak viccelunk. (Reszben. Reszben meg igazunk volt, szoval... :D)
Ezutan pedig beultunk a kocsiba es beceloztuk a nap (sot, az ev) egyik fenypontjanak igerkezo programunkat. Ez pedig nem volt mas, mint a cliffjumping. Ennek az a lenyege, h az emberek sziklakrol ugranak le, es jo esetben vizbe erkeznek be. :D Tolem Brian elozetesen, mikor a programot tervezgettuk, kerdezte,h lenne-e kedvem ehhez. En egybol teljesen kesz voltam az otltettol es tokre fellelkesedve feleltem neki,h hulye vagy?! Hogyne lenne kedvem?! Rohadtul benne vagyok... Ekkor lattam nemi arnyekot atsuhanni az arcan, de betudtam annak,h aggodik a testi epsegemert vagy ilyesmi. Anyaeknak direkt nem is szoltam errol a nagy esemeny elott, mert tudtam,h ha megtudna,h elsoszulott magzata 10 meteres sziklakrol keszul ugrandozni a hetvegen, akkor finoman szolva sem lenne tul boldog. (Magyarul szetstresszelne az agyat egesz hetvegen.) Gondoltam,h majd utolag kuldok videot. :D Ugyanis, ez is tervben volt: felvenni az egesz oruletet.
Kicsit kovalyognunk kellett, mire megtalaltuk a helyet. Westont es kornyeket kb ugy kell elkepzelni, mint mondjuk Ausztria bizonyos reszeit. Kiraly erdei utak, az ut mellett itt-ott felbukkan egy patak vagy ilyesmi, szoval eleg hangulatos. Tenyleg nagyon bejon, akar meg elnek is ott. Szoval volt egy kis sziklamaszas, Brian reszerol jo igenyesssen a patakba borulas - meg ruhaban termeszetesen. En relativa szarazon megusztam, a combom lett csak vizes. Egyebkent eleg csuszosak tudnak lenni ezek a hegyi patakokban tanyazo kovek, szoval annyira nem volt azert egyszeru maszkalni ide-oda. De azert nagy nehezen odatalaltunk.
Volt mar ott egy-ket ember, tudtuk,h jo helyen jarunk. Raadasul ok mar ugrottak tobbszor, igy arrol is bizonyossagot nyertunk, h eleg mely a viz, nem kell felni gerinctorestol stb. Levettuk a ruhainkat, felkeszultunk az ugrasra. Amikor kialltunk a szikla peremere, akkor Brian arcan enyhe hanyingert lattam tukrozodni, latszott, h fel. Bevallotta, h eddig se adogatta ezt az otletet, es nagy erokkel remelte, h valami csoda folytan kibujhat alola (en kozlom,h megsem,mert beijedtem/vihar lesz/Greg mondja le stb). De ezek egyike se kovetkezett be. Szoval ugrani kell. Termeszetesen igen udvariasan elore engedett bennunket. Greg nagy batran kozolte,h oke, akkor majd o megy elore, o nem fel. Kiallta a szikla szelere es... allt. Es allt. Es allt. Es allt. Aztan visszajott. Ezen a ponton lattam,h a teremtes koronaival itt semmire sem megyunk, szoval mondtam,h oke, csirkek, akkor majd ugrom en eloszor. Odasetaltam a szikla peremere, es leneztem... Es akkor megertettem Greget: teljesen mas ott allni, mint akar csak 2 meterrel messzebbrol szemlelni a dolgot. Kb. 2 masodpercig sejlett fel bennem vmi felelemszeru erzes, de rajottem,h inkabb nem akarok felni, szoval gyorsan elnyomtam magamban. Igy aztan visszaszamoltam es ugrottam.... Nagyjabol 10 meter magas a szikla es a levegoben toltott ido - mivel meglepoen belassul - tokeletesen eleg ahhoz, h igen alaposan vegiggondold, h 1.) Uristen, mi a szart tettem?! 2.) Baromira nem lehet mar visszacsinalni es tenyleg egy haznyi magas szikla tetejerol zuhansz eppen lefele. 3.) A kozoktatasban eltoltott ido alatt hallottal ezt-azt a fizikarol,igy tudatosul benned,h hiaba a viz alattad, attol meg fajhat a becsapodas... Ilyen es hasonlo gondolatok mennek a fejedben. Amugy meg csak egy sikoltas, ami ebbol kijon. Es aztan leerkezel. A szived kihagy egy (vagy inkabb tobb) utemet - es ez nem ilyen szepromantikusszerelmes fajta, csak siman leall; a tudod osszeszorul; az orrodba belemegy a viz, annak ellenere,h szorgosan probalod kifele fujni a levegot. De ugye az elobb emlitett tudoosszeszorulas miatt nem igazan van mit kifujni, szoval bemegy a viz. Sok. Es ha ez meg nem lenne eleg, megerzed,h mennyire rohadtul baromira elmondhatatlanul es nem vart modon HIDEG a viz. Kuzdesz,h felgyere a felszinre. Nyomod magad minden eroddel. Es megis, ennek ellenere (vagy talan epp emiatt?) baromi jol erzed magad, amikor kibukkansz. Kib@szott jol, oszinten szolva. Euforia. Az adrenalin miatt. Amiatt,h megcsinaltad. Leugrottal, repultel es most feljottel. Tulelted. Kiraly vagy.
Szoval vhogy igy ereztem magam. Es meg akartam ismetelni. Erre mar Greg is osszeszedte magat es ugrott. Briannek viszont nem ment ennyire egyszeruen. Gyakorlatilag konyorogni kellett neki,h megtegye. De becsuletere legyen mondva, h megcsinalta. Leugrott, raadasul mindket oldalrol. Egyet-egyet. :) Ja igen. Mert ugy van,h az erkezesi oldalon is lehet ugrani, meg a szemben levo sziklarol is. Csak annyi kell,h a masik iranyba massz ki. A kovetkezot en onnan toltam. Az sokkal durvabb volt. Valamivel magasabb is. De leginkabb azert, mert sokkal meredekebb volt, mint a masik. Nem voltak ilyen kis kiszogellesek alatta, csak a levego. Meg a viz. Na, onnan tenyleg eleg meredek volt alavetni magam, de aztan azt is megtettem. Nem is egyszer. Annyira kiraly volt az egesz. De aztan 7-8 ugras utan ereztem,h azert kezdek faradni meg fazni, mert azert csak igenybevetel a szervezetnek, szoval ugy dontottunk,h ennyi volt a moka mara es hazamegyunk.
Elmentunk Gregek hazaba, ami kb 4 emeletes es szerintem egy falusi iskola vigan elferne benne. :D Ott bbq-ztunk a csaladjaval. Apukajaval tok sokat beszelgettunk Magyarorszagrol. Meg tippeket is adtam neki, mert mondta,h a legkozelebbi nagy konferenciajat nagy valoszinuseggel oda fogja szervezni a cege, mert relative olcso celpont, es kerdezte,h hova lehetne vinni a csapatot egy kb felnapos kirandulasra. Szentendret es Egert javasoltam neki, mivel mindketto elerheto tavolsagban van Bp-tol es szepek. Felirta. Szoval remelem, jol erzik majd magukat. :)
Vacsi utan pedig mozi volt a program, megneztuk a  Tedet. Nem volt rossz, de semmir extra. A fiuk tok jokat rohogtek rajta.
Holnap pedig leirom,h masnap mit csinaltunk, mert egy kicsit sikerult ezt bo lere ereszteni es nem artana eltavoznom dolgozni lassan... :P
Hianyoztok. Komolyan.
Csook.
D.

2012. június 22., péntek

Szolgalati kozlemeny :P

Nezegettem a blog statisztikait, es... Ki az aki Internet Explorer-rol neeeez????? Elhanyagolhato 2%, de akkor is. Konyorgom, barki is vagy, valts! Annyival jobb bongeszok vannak...
Na, tenyleg ennyi. :)
puszi

Hoseg, festes, egett ujjak...

Nos, a bejegyzes cimeben alapvetoen minden benne van, ami mostansag tortenik. De azert kifejtem kicsit, nehogy szo erje a haz elejet. :)
A het elejere nagyon-nagyon meleg lett, ami meg most is tart. A konyha kezd elviselhetetlen lenni, de ami a nagyobb baj, h a Canteen is, ahol mi lakunk. Ez ugye egy emeletes epulet, es en az emeleten lakom. Ami klassz a kilatas szempontjabol, de nem klassz a homerseklet szempontjabol. Van a plafonon egy ventillator (kb 3 percig kellett gondolkoznom, h mi ennek a neve magyarul... ilyen dolgok voltak a fejemben (csak h rohoghessetek az amerikaba szakadt suttyon :D): szelkerek, szelkeringeto, propelleres bigyo stb. Szanalomland,tudom. :D), ami jo is lenne, de csak a forrosagot keveri, szoval nem tul hasznos. De kaptam egy masikat is, ami ilyen hordozhato, es a foldon all. Azzal meg csak az a baj,h egyreszt ez sem hut, masreszt pedig elegge behatarolt,h hol tudom elhelyezni, mivel 2 db konnektor van a szobaban, azok is egymas alatt, ennek a fosnak pedig nem tul hosszu a madzagja, szoval elegge kotottpalyas a rendszer, lassuk be. :D
Tegnap pedig sikeresen megegettem a kezem. Van a dining hall-ban egy un. steam table, ami arra szolgal, h melegen tartsuk benne a kajat, amig servingelunk. A benne levo vizet melegiti fel es ezeken vannak a tepsikben az etelek. Reggel, amikor vittuk ki az egyik kajat, h betegyuk oda, akkor olyan benan emeltem fel az egyik covert, h a felcsapo goz megegette a jobbkezem 3 ujjat. Annyira fajt,h azt el sem tudom mondani. En nem tudom,h h tud ennyire fajni vmi (mar fizikalisan). Eleve extra rosszul birom a fajdalmat, szoval ez nagyon nem jott jol. Egesz nap jegelnem kellett kb, h elni tudjak egyaltalan, mert amikor levettem rola a jeggel toltott ruhat, akkor annyira egetett, h majd bepisiltem. Nem volt egyszeru igy dolgozni, de megtettem mindent. Fel is holyagosodott. Ma mar szerencsere nem faj, de azert eleg csunya. :/ Bena vagyok, tudom, de most egy darabig tutira nem megyek a steam kozelebe. :P
A tarsasag amugy egyre jobb. Magyarok kozul magasan sokkal jobb a felhozatal, mint tavaly. Erezhetoen magasabb az ertelmi szinvonal. Habar nehany resztvevot nem tul nehez tulszarnyalni, lassuk be... :D Na mindegy. A counselorok kivalasztasanal iden is szemmel lathatoan szempont volt, h ne legyenek jokepuek. (Ez a support staff lanyainak egybehangzo velemenye. :D) Eleg jo munkat vegeztek Davidek, el kell ismerni. Egy helyes sincs kb. Najo, egy van, a tavalyi szerelmem (:D), de o mindig a masik csapatban jatszik, szoval ennyike.
Miutan eleg rendesen meg lettek keverve az utazassal kapcsolatos terveim (milyen meglepo, ugye? :D), igy elkezdtem alternativakon gondolkodni. Momentan az a tervem,h tabor utan felmegyek a Niagarahoz (azt mindenkepp szeretnem latni iden), es utana pedig lemegyek Miamiba lazulni. (Anyagilag is eleg jol ki lehetne hozni.) Miutan nincs senki, akivel utazhatnek, igy nem hiszem, h atrepulok a masik partra. Tok egyedul annyira nem fun. Viszont ha otthonrol vki kedvet erez, azt szivesen latom. Barmire nyitott vagyok. :)
Na mostanra asszem ennyike, irjatok!
<3
(Hianyzik az otthon... <3)

2012. június 16., szombat

Helyzetjelentes

Sziasztok.
Vetek ide par sort, mert mindenki erdeklodik,h mi a szittyo es igy talan konnyebb egy kicsit, mint mindenkinek megirni kb ugyanazt... :D
Tehat. 11-en sikeresen megerkeztem New Yorkba. A repulout nem volt vmi zorall, elaludtam/fekudtem a vallam, meg a kaja se volt vmi fenyes, de mindegy, fel voltam erre elozetesen keszulve, szoval tuleltuk. (Viszont emlkezteto magamnak is meg mindenkinek, aki hosszabb repuloutat tervez: NYAKPARNAAA! Tavaly ketszer fogadtam meg,h beszerzek egyet - elmaradt. Es most is ittam a levet es megint megfogadtam,h kell egy. De most venni is fogok. Mert ez igy nem allapot. :D)
Londonba menet kesett a gep egy csomot, szoval nagyon para volt, h odaerek-e, rohantam mint az orult. Annyiban szerencsem volt,h a Heathrow-n belul ugyanabba a terminalba erkeztem, ahonnan indult a gep, de mivel a Heathrow nem egy ilyen lepkefing meretu hely, igy meg itt is problemas volt atszaguldani a megfelelo kapuhoz. Raadasul voltak hatraltato tenyezok (utastars kisgyerekkel, 0 angoltudassal, akinek segiteni kellett eligazodni, aztan a biztonsagi ellenorzesen is szarakodtak). Szoval nem volt egy konnyed menet, de megcsinaltam es az utolso pillanatban beszallhattam a gepre. Kb 1 oraval a tervezett elott szalltunk le, szoval a bacsi nyomta am neki. :D
Ott mar Balazs vart a kijaratnal. Fogtunk egy shuttle-t es bementunk a szallasunkra, Chelsea-be. Egy egyagyas szobat foglaltunk ketten, Balazs igazi uriember modjara felajanlotta, h a foldon alszik, amit en jo igenyesssen el is fogadtam. Masnap pedig Briannel toltottem a napot. Tok jo volt. Elmentunk, megneztuk az Interpidet, ami egy bazinagy repulogep anyahajo, tele repulokkel. De tenyleg oriasi nagy. Erdekes volt. Bementunk pl egy tengeralattjaroba, amit meg a hideghaboru alatt hasznaltak az amerikaiak. Mazli,h nincs klausztrofobiam, mert  elegge bajban lettem volna vele odalent... :) Utana kajaltunk. Es mivel elkezdett esni az eso, en pedig eleg nyariasan voltam oltozve, igy visszamentunk a hostelbe. Taxival. Szoval ez is pipa, megvolt a new york-i taxizas is az eletemben. :D Este pedig Little Italyba mentunk kajalni. Ami tok jo volt, mert tokre Europaban ereztem magam. Es nem mellesleg a kaja is nagyon finom volt. Briannek is bodotta volt az este, mert beprobalkozott a piarendelessel eeeees bejott neki! (Ez azert nagy cucc, mert itt ezt tenyleg szigoruan veszik, es nem szolgalnak ki, ha underage vagy.) Annyire fellelkesedett,h meg is ivott gyorsan ket pohar bort. Amit 3 vagy 4 uveg sorrel koronazott meg, miutan visszaertunk a hostelbe. Szoval sejthetitek... Foleg, ha azok, akik mar lattak reszegen.Ugyanaz az elmeny. :D
Masnap reggel pedig testuletileg atmozogtunk a hostelbe, ahol felvett minket a Scaticos busz. Es iderepitett minket.
Elkezdtunk dolgozni, de mivel meg elegge az elejen vagyunk, igy nem volt mindenkire szukseg a konyhaban, igy aztan kiadtak nekunk mindenfele (szerintem) tokeletesen felesleges dolgot, h csinaljuk azt. Pl fessunk le nehany fahazat, amit mar kb egy hettel azelott lefestettek a tobbiek... Szoval a tavaly olyan sokat emlegetett ameriakai logika idenre sem fejlodott semmit. :D Na mindegy. Elvoltunk.
Amugy a tarsasag eleg jo, de eleinte azert fura volt, h a hely ugyanaz, a melo ugyanaz, de az emberek teljesen masok. Ami nyilvan logikus meg minden, de akkor is. Fura. Es kicsit depressing is egyelore. De majd hozza fogok szokni gondolom. A tobbi visszatero is emlitette nekem egyebkent ugyanezt, es igy kiotoltuk,h nyilvan ez azert van, mert tavaly sokkal tobb volt a visszatero, iden meg szinte mindenki uj es ezert fura. (Ez zsiros elmelet amugy, csak en ram relative nehezen alkalmazhato, mert tavaly en uj voltam. De mindegy, elfogadtam mint magyarazat. :D)
Amugy eddig nem mentunk semerre estenkent, mert a counselorok lifeguard okitason vannak, es mivel ez naaaaagyon kemeny es megterhelo es sok tanulassal jar ( :D :D :D), ezert nekunk is szolidaritani kell veluk es nem megyunk sehova. De azert estenkent szerveznek nekunk programokat. Pl ma este lesz vmi bingofeleseg, amivel Scaticos ruhakat lehet nyerni. Remelem, nyerek egy pulcsit. :)
Najo, majd legkozelebb folytatom, most elfaradtam meg furdenem is kell, szoval erjetek be ennyivel egyelore. :)
Ja meg egy sztori ami esetleg vicces lehet (foleg neked, Doni :D): az egyik magyar csaj megkerdezte,h nekem ki vannak-e feheritve a fogaim vagy ilyenek alapbol... Tokre buszke voltam magamra, h ilyet dobott a gep es mas is eszreveszi! :D (Ja es legyel te is buszke, Anyu! Neked is koszonheto. :) <3 )
Najo, mara ennyike. De orvendjetek, igyekszem azert surun jelentkezni! :)
Szereteeeet.
D.

2012. június 10., vasárnap

Utolsó napok itthon...

Sziasztok.
Lassan felkerekedek, és útnak indulok ismét. Az elmúlt két napot a még hiányzó dolgok beszerzésével, búcsúzkodással illetve pakolászással töltöttem.
Pénteken még levezettem egy adást Bellával, aztán Gabikánál "laktunk", szombat reggel pedig feljöttem Pestre. Találkoztam Hannoverrel, és elbúcsúztam Ritától és Attilától is. (Velük tavaly a táborban lettünk barátok, és szerencsére ez azóta is tart. :)) Tök cukik voltak, mert még búcsúajándékot is kaptam tőlük. El kell ismernem, nagyon stílusosra vették a figurát: egy Teo nevű lush-os dezodorral utazhatok ki. :D (Kicsit meg is hatódtam, olyan jól esett,h gondoltak rám. Hiányozni fognak...)
Este pedig anyával még elmentünk még venni ezt-azt. Pl. Erős Pistát és néhány csomag porlevest. :D Ez Rita ultimate tábori gyógymódja és tényleg tök hatékony. Tavaly mikor lerohadtam kissé, akkor ennek segítségével gyógyított meg, szóval idén volt eszem, és én is viszek egy jóóó Pistit. :) Ki tudja, még jól jöhet...
Ma reggel anyuval összepakoltunk. Remélem, nem lépem át a súlyhatárt, de szerintem nem lesz ilyen probléma. Idén okosabb voltam, tanultam a tavalyi hibákból. Így több fancy göncöt viszek (:D),h legyen mit felvenni a csodás kocsmázós estéken. Ahol én természetesen mindig sakál részegre iszom magam. De szerintem nem is vártok tőlem mást... Igazából tavaly tényleg csak ezzel volt bajom, más tekintetben jól pakoltunk egy évvel ezelőtt is. Viszek gyógyszerpakkot is, szóval kb minden létező betegségből ki tudom majd kúrálni magam. Óóójje.
Délután pedig meglátogattam Lalóékat. Nagyon sokat és nagyon jót beszélgettem Melindával, sok mindent másképp látok ennek hatására az életemmel kapcsolatban. Aztán Thomasszal toltunk egy jó Vapianos sajttortát, tőle is elbúcsúztam. Jó volt látni őt is. :) Végül pedig egyetlen Hannoveremtől vettem (tényleg) könnyes búcsút. (Nem tudom,h h fogom kibírni,h nem találkozunk legalább kétnaponta, de inkább minden nap, és nem skypeolunk hosszú órákon át... De komolyan. :( )
Szeretem Budapestet, szeretem a barátaimat, szeretem a szép időt. Mindegyikből kaptam egy kicsit búcsúzóul ma. Azt hiszem, valami ilyesmi lehet a "tökéletes nap". Bár rossz, h el kell búcsúzni. De 3 röpke (haha :P) hónap múlva jövök vissza, és újra megölelgetlek benneteket! :) <3
De akkor egy kicsit a jövőről: holnap 14:00-kor felszállok. Londonban repülőt cserélek, mert az menő. Aztán ottani idő szerint 8 körül érkezem meg New Yorkba. Ha minden jól megy,akkor Balázs ott fog várni rám a kijáratnál. Ezután a hostelünk felé vesszük az irányt, amiben vár minket egy egyágyas szoba (fő a költséghatékonyság! :D). Másnap (tehát 12-én) Briannel töltöm a napot. Totál izgatott, állítólag vmi szipiszupi programsort állított nekem össze. Hát... Kíváncsi leszek. :D Elképesztő egyébként, h milyen értetlen tud lenni, ha vmihez nem fűlik a foga... Felvetette ugyanis,h majd jóság lesz, mert ő megalszik az én szobámban 12-én és 13-án onnan megy haza. Erre én finoman utaltam neki rá,h nem kellene, mert nem egyedül leszek és nem biztos,h a többiek örülnének a potyautasnak. Aznap ugyanis négyen tervezünk aludni a kétágyas szobában (itt is a pénzügyi megfontolás vezetett, gondolhatjátok. :D). Utaltam rá egyszer, utaltam rá kétszer... Harmadszorra már kicsit erélyesebben próbáltam rávezetni,h new york-i szállás NYET, de nem igazán akarta megérteni. Az előbb pedig kerek-perec megírtam neki,h ez nem jó ötlet és nem. De még mindig nem igazán akarja fogni a dolgot, magyaráz itt össze-vissza. Szóval ez még egy jó kör lesz. :P
Egyébként mindjárt éjfél, lassan lefekszem, h holnap frissenüdén tudjak felkelni és kibékávézni (óójee) a reptérre...
Írjatok majd sokat-sokat! Szeretet. :)
D.

2012. április 24., kedd

Summer in the USA - again. :)

Nos, az idei nyaramat újfent a hőn szeretett Camp Scaticoban töltöm, így úgy döntöttem, hogy folytatom a blogot. És mivel tavaly eléggé elhanyagoltam, így idén igyekszem majd sokkal szorgosabban vezetni, mert nekem is jó lett volna visszaolvasni a nyáron történteket. Így aztán, hogy ehhez tudjam tartani magam, már elkezdem most, hogy az előkészületek se maradjanak szó nélkül.
Tehát ami a táborozósdival kapcsolatban eddig történt:
Még novemberben írt a táborom, hogy mivel csudijó munkaerő voltam a nyáron, így jövőre (tehát idénre :D) is nagyon nagy szeretettel látnak. Nekem nem is kellett több, egyből felvettem a kapcsolatot a Campleaders-szel, hogy szeretnék visszamenni. Elindítottuk a folyamatot, megint egy csomó papírt be kellett szerezni (pl iskolalátogatási, orvosi papírok stb.), ezen felül pedig be kellett fizetni nekik 400 dollárt. De tök jó fejek voltak, mert lehetett részletfizetést kérni. Ezután elindítottuk a vízumigénylést. Ez is egy csomó papírmunkával jár. Amit én nem meglepő módon és szokás szerint az utolsó pillanatban adtam postára... :D Valamint az Amerikai Nagykövetségnek is 140 zöldhasút kellett perkálnom a vízumkérelem elindítása végett. A netes igénylés részemről járt némi hajtépéssel és idegeskedéssel, de a végén az A épület könyvtárának és a kitartásomnak hála ezt is megoldottam. A vízuminterjú előtt egy nappal hívott Gergő, hogy szerencsére másnap nem látjuk egymást, mert megkaptam a vízumot interjú nélkül, szóval örömbódottá, idén is vár Amerika!
Ennek örömére szereztem még egy kis pénzmagot, amit aztán jó igényessssen a British Airways oldalán el is költöttem. (Ez van, égette a bankszámlámat a della... :P :D) Tehát ha minden jól megy, akkor június 11-én 14:00 órakor búcsút mondok szép Budapestemnek, Kiskunhalasomnak meg úgy mindennek Magyarországon és szeptember 12-ig nem is fog magyar földet érinteni a lábam. Igen, jól érzékelitek, szept. 11-én fogok hazarepülni. Meredek dátum egyesek szerint, de nem kell félni: csak nem halok meg a saját névnapomon, illetve a húgom szülinapján. :)
Mostmár nincs is más hátra csak néhány vizsga sikeres abszolválása, igen nagy mennyiségű fehér póló és egy pár kényelmes cipő beszerzése... :) Szóval szurkoljatok!
:*
D.

2011. július 19., kedd

:')

Ott a hazaaaaaaaaaaaaaaaaam!! Sirtam mikor meglattam... Ugy hianyzik! <3 <3 <3